2010. június 24., csütörtök

VB perec

Egy kis kedvesség a focirajongó családnak: pereeeeec:)

Az eredeti recept Flat-Cat oldalán található, nekem nem maradt a tésztába már fokhagyma, úgyhogy azt kihagytam, és a sajt is egyszerűsödött. Szóval kicsit más, kicsit olyan, de a miénk.


Én ebbe raktam:

30 dkg lisztet

20 dkg tejfölt

10 dkg trappista sajtot (már csak hogy jó sajtos legyen)

2 dkg szárított élesztőt

1 ág oregánót

1 púpus tk. sót

Az élesztőt hozzákevertem a liszthez, majd a többi alapanyagot is belegyúrom. Az oregánó leveleit mozsárban összetörtem a sóval, és úgy kevertem bele. Az eredeti recept alapján az összegyúrás után sima, fényes tésztát kell kapni, no hát ez nálam a sok sajttól nem igazán jött össze, szóval maradt a rücskös tészta. Duplájára kelesztem, ami eltartott vagy 2 órát, majd lisztezett tepsire borítom. Kinyomkodom belőle a levegőt és kis gombócokat szaggatok a tésztából, amit a deszkán ujjnyi vastag rudakká sodrok. A rudakból U betűt formázok, összetekerem, hajlítom, és perec alakúra igazítom őket. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, lekenem vízzel a tetejüket, rászórok egy kis sót még a díszítéshez, (vagy nem) és még negyed órát minimum pihentetem. Ezután jól előmelegített sütőben 220 fokon 18-20 percig, szóval pirulásig sütöm. Megvárom míg kihűl, és nem égetem el a számat, miközben fogyasztom.


Fincsi lett:)

2010. június 22., kedd

Villámgyors mustáros tojásos szendvicskrém

Aminek az elkészítésénél csak az elfogyasztása volt még villámgyorsabb, olyannyira, hogy még a kikapart edénykét sem tudom megmutatni:)
De sebaj, ebből is látszik, hogy készülni fog még ilyen, úgyhogy kép is lesz róla vala.
A recept Áginál jelent meg a mai napon, és vacsorára én is prezentáltam az éhes családnak. Mint már mondtam elfogyott. Köszönjük!
A hozzávalókban egy adatot módosítottam, mert nem volt itthon a megadott mustár, de így is fini lett.
3 tojás
1 ek. tejföl
1 tk. mustár
aprított petrezselyemzöld
aprított metélőhagyma

bors

A megfőtt tojásokat megpucolom, késes robotgépben összedarálom, belekeverem a tejfölt, mustárt, és a fűszereket. És tádááám, készen is van. Villámgyorsan:)

2010. június 21., hétfő

Almatorta ír recept alapján

És akkora láma vagyok, hogy a kész tortáról nem lett fotó....
Mondjuk az elkészítése sem volt egyszerű. Én, aki hozzá van szokva a grammra pontosan mérő mérleg egyszerűségéhez, elkezdtem sütni úgy, hogy nem volt mérleg. Nem hogy gramm pontosságú, de semmilyen. Szóval olyan hááát szerintem ebből ennyi kell, ebből még vesz fel, ez így jó lesz, süssük:)
De fincsi lett, elfogyott.
tehát kell hozzá:
15 dkg vaj
10 dkg cukor
3 tojás
1 citrom reszelt héje
3 alma hámozva, kockázva
20 dkg liszt
1 csipet só
2 kk sütőpor
Az elkészítése is egyszerű, kevert tésztához hasonló: a cukrot keverjük habosra a vajjal, majd egyesével adjuk hozzá a tojásokat, mindegyikkel jól elkeverve a masszát. Szórjuk bele az almát és a cirtomhéjat, majd az előzőleg külön tálba összekevert liszt-sütőpor-só egyveleget. Kivajazott tepsiben, előmelegített sütőben 30 percig (igazából tűpróbáig) sütjük. A hőfok nem volt megadva, én 160-170 fok közé lőttem be. Persze, ha túlságosan pirulna, vegyük lentebb, vagy tegyünk a tetejére alufóliát.

2010. június 17., csütörtök

Párhuzam

...és akkor át lehet integetni a másik gépre?
Vajon látják e egymást a pilóták, és biccentenek, mint a buszsofőrök?
Akkor ők most egy irányba mennek, és versenyeznek?
Az élet apró kérdései... hej pilóták, tudjátok a választ?

2010. június 15., kedd

Csokivarázs torta

Elkészült életem legcsokisabb csokitortája, hála DV-nak, és az ő frankó kis receptjének. Hozzá kell azt is tennem, hogy nem vagyok nagy csokirajongó, főleg a tömény 50-60-70%-os csokik nem vonzanak, de az ünnepelt egyik kedvence ez. A sűrű, keserű, tömény csokoládé. 
Tartottam kicsit tőle, hogy a nagy torta nem fog elfogyni, mert nekünk nagyon keserű lesz, de szerencsére még az én közismert édesszájúságomnak is megfelelt:) Szóval érdemes belevágni. A krém legnagyobb meglepődésemre, olyan volt benne, mintha csokifagyi lenne, krémes, lágy, könnyű, finom, csokis. Nyamm.

Ja a rendszeres erre járóknak biztos feltűnik, hogy vannak favorizált blogok, amikből rendszeresen kinézek valamit. Hát én ilyen vagyok, ragaszkodok a jól megismert, bevált dolgokhoz, főleg, ha ott is családnak főz a blogger. Ez van. Azért vannak új felfedezettjeim is, majd igyekszem velük is előrukkolni:)
Recept az említett kollegina oldalán található...

2010. június 1., kedd

Aranygaluska

Egy délelőttöm volt, hogy bevásároljak hozzá, meggyúrjam, kelesszem, daraboljam, mártogassam, hempergessem, és a tepsibe rakosgassam. A diót azért nem most pucoltam hozzá:) Az nem fért volna bele. Soknak hangzik igaz, de sikerült, és még arra is rájöttem, hogy ebben a hűvös, borongós időben a legjobb hely a tészta kelesztésének a számítógép által kibocsájtott hulladékhőt felhasználva: a gépház teteje:)))) Eszméletlen mi? Nem kell sütőt külön bekapcsolni, nem kell parázni, hogy nem egyenletesen meleg a hely, szóval nekem bevált!

Mindezek után azt is el kell mondanom, hogy az eredeti receptben fellelhető lisztmennyiség arra volt elegendő, hogy az elsőre megkevert tészta galuska állagot öltsön, majd engem idegesítsen. PErsze tettem még hozzá lisztet, korrigálva a botlást, dehát hogy lehet ilyen a recept?!?!?! Úúúúgy utálom, ha valamit recept szerint készítek, és közel sem lesz olyan, amilyen. Még jó, hogy van pár szakácskönyvem, illetve vannak a blogtársak, akik kipróbált receptjeiben még sosem csalódtam:)
Tehát, elkészült a nagy mű, egy 24 centis kapcsos tortaformában sütöttem, tele is lett vele, mire megkelt.  Fényképezni már csak az utolsó morzsákat bírtam, ennyi maradt:)

Hozzávalók:
40 dkg liszt kb.
2 tojássárgája
2,5 dl tej
3 dkg élesztő
10 dkg cukor
1 citrom lereszelt héja
 5 dkg vaj megolvasztva
Szóráshoz:
20 dkg darált dió
10 dkg cukor
kb 10 dkg olvasztott vaj
A cukros tejben megfuttatom az élesztőt, közben belekeverem a lisztbe a maradék cukrot, tojássárgáját, citrom héját, olvasztott vajat, majd az élesztős tejet is. Összegyúrom, és jól bedagasztom, hogy szép fényes tészta legyen. Duplájára kelesztem a már említett meleg helyen, és lisztezett felületen ujjnyi vastagságúra nyújtom. A recept szerint pogácsaszaggatóval ki kell szaggatni, de én pizzavágóval felszeleteltem, meggyorsítva a folyamatot. Először érdemes csak a felét felvágni, mert közben folyamatosan kel, és újra összeragadnak a kockák. A tepsit kikenem vajjal, körbeszórom cukros dióval. A kockákat belehempergetem egyesével az olvasztott vajba, majd a darált, cukrozott dióba, és randomszerűen a tepsibe dobálom őket. Ismét hagyom kelni egy fél órán át a tésztát, majd előmelegített sütőben 200 fokon 30 percig sütöm. A vége felé, ha nagyon kezd pirulni a teteje, alufóliával célszerű letakarni, nehogy megégjen.
Vaníliás öntettel leöntve az igazi.