Egy délelőttöm volt, hogy bevásároljak hozzá, meggyúrjam, kelesszem, daraboljam, mártogassam, hempergessem, és a tepsibe rakosgassam. A diót azért nem most pucoltam hozzá:) Az nem fért volna bele. Soknak hangzik igaz, de sikerült, és még arra is rájöttem, hogy ebben a hűvös, borongós időben a legjobb hely a tészta kelesztésének a számítógép által kibocsájtott hulladékhőt felhasználva: a gépház teteje:)))) Eszméletlen mi? Nem kell sütőt külön bekapcsolni, nem kell parázni, hogy nem egyenletesen meleg a hely, szóval nekem bevált!
Mindezek után azt is el kell mondanom, hogy az eredeti receptben fellelhető lisztmennyiség arra volt elegendő, hogy az elsőre megkevert tészta galuska állagot öltsön, majd engem idegesítsen. PErsze tettem még hozzá lisztet, korrigálva a botlást, dehát hogy lehet ilyen a recept?!?!?! Úúúúgy utálom, ha valamit recept szerint készítek, és közel sem lesz olyan, amilyen. Még jó, hogy van pár szakácskönyvem, illetve vannak a blogtársak, akik kipróbált receptjeiben még sosem csalódtam:)
Tehát, elkészült a nagy mű, egy 24 centis kapcsos tortaformában sütöttem, tele is lett vele, mire megkelt. Fényképezni már csak az utolsó morzsákat bírtam, ennyi maradt:)
Hozzávalók:
40 dkg liszt kb.
2 tojássárgája
2,5 dl tej
3 dkg élesztő
10 dkg cukor
1 citrom lereszelt héja
5 dkg vaj megolvasztva
Szóráshoz:
20 dkg darált dió
10 dkg cukor
kb 10 dkg olvasztott vaj
A cukros tejben megfuttatom az élesztőt, közben belekeverem a lisztbe a maradék cukrot, tojássárgáját, citrom héját, olvasztott vajat, majd az élesztős tejet is. Összegyúrom, és jól bedagasztom, hogy szép fényes tészta legyen. Duplájára kelesztem a már említett meleg helyen, és lisztezett felületen ujjnyi vastagságúra nyújtom. A recept szerint pogácsaszaggatóval ki kell szaggatni, de én pizzavágóval felszeleteltem, meggyorsítva a folyamatot. Először érdemes csak a felét felvágni, mert közben folyamatosan kel, és újra összeragadnak a kockák. A tepsit kikenem vajjal, körbeszórom cukros dióval. A kockákat belehempergetem egyesével az olvasztott vajba, majd a darált, cukrozott dióba, és randomszerűen a tepsibe dobálom őket. Ismét hagyom kelni egy fél órán át a tésztát, majd előmelegített sütőben 200 fokon 30 percig sütöm. A vége felé, ha nagyon kezd pirulni a teteje, alufóliával célszerű letakarni, nehogy megégjen.
Vaníliás öntettel leöntve az igazi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése