Hosszú hosszú percek alatt tettem meg a hosszú hosszú kilométereket. Nem volt semmi nagy esemény, így alakult, hogy Balatonra vonattal utaztam. Vicces volt, mert a majdnem 200 km-es utat egy könyvvel, egy kulaccsal és a válltáskámmal tettem meg, a gurulós bőrönddel, napozópárnával, sátorral, bográccsal, egynyárivirággal biciklivel és rekeszsörrel felszerelt többiek között. Tiszta szociográfia volt.
És vicces volt mert már Kelenföldnél előkerült a hubertus, amit bőszen öntögetett a kólába, majd magába a fiatalság. Mellette ciccentek a sörök, csak hogy ne melegedjen meg, szóval Fehérvárra már jó hangulat volt. És akkor még hátra volt 150 kilcsi.
És közben előkerült a rántotthús, a mamikonyha fellegvára, amit csak úgy ala natur ettek. Se kenyér, se csalamádé, se kechup, csak a bunda meg a hús. Na mi jön még, gondoltam, amikor valahonnan előhalásztak pár fagyasztott pizzát is. Na ez kész, ha ezt is megeszik... Szerencsére nem kezdték meg, de akkor már leplezetlenül röhögtem. Tiszta büfékocsi.
Fiatalság, bolondság.
És vicces volt mert már Kelenföldnél előkerült a hubertus, amit bőszen öntögetett a kólába, majd magába a fiatalság. Mellette ciccentek a sörök, csak hogy ne melegedjen meg, szóval Fehérvárra már jó hangulat volt. És akkor még hátra volt 150 kilcsi.
És közben előkerült a rántotthús, a mamikonyha fellegvára, amit csak úgy ala natur ettek. Se kenyér, se csalamádé, se kechup, csak a bunda meg a hús. Na mi jön még, gondoltam, amikor valahonnan előhalásztak pár fagyasztott pizzát is. Na ez kész, ha ezt is megeszik... Szerencsére nem kezdték meg, de akkor már leplezetlenül röhögtem. Tiszta büfékocsi.
Fiatalság, bolondság.
