A hétvégén történt az összeboronálás, finom kolbászos krumplileves lett belőle. A végeredmény fotózhatatlan kinézetét nem tenném közre, elég annyit róla, hogy a nagy bödönt kiscsaládom részirül bekebeleztük:)
A miértje pedig a: "használjuk fel a régi, megmaradt, csírázásnak indult krumplikat" felkiáltás volt, helyet teremtve az újnak. Lassan csak elfogy mind.
A kolbász szintén megér egy bekezdést.
Miklósi, finom, csomóktól mentes, könnyen vágható, kiszáradt kolbász. Hmmm, magában kenyérrel, és hagymával a legfinomabb. Most azért került bele a levesbe, hogy a kiscsalád kívánsága is teljesüljön, és mit ne mondjak, olyannyira jót tett a krumplival, meg az egész lével, hogy na.
Tehát kell hozzá egy jó kolbász.
1 fej vöröshagyma
2 ek. olaj
5 szem közepes krumpli
2 sárgarépa
1 kis doboz tejföl
só, bors
Az apróra vágott hagymát megdinsztelem az olajon. Mikor már majdnem elkészül, hozzáteszem a felvágott, szétszedett kolbászt, és együtt pirítom tovább őket. A kolbásztól szép piros lesz az egész, és nagyon jó illatok szállnak fel a lábasból. Igazából én már így megettem volna az egészet. A kockára vágott krumplit és a felszeletelt sárgarépát is belekeverem, majd felöntöm vízzel. Sózom, borsozom, figyelve, hogy a kolbász már adott egy alapízt az egésznek, és megfőzöm. Ha már a répa is megpuhult, hozzáteszem a tejfölt, összefőzöm, tálalom. Kenyérrel, anélkül, erőspityuval, ki hogyan szereti.
Étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése