Tegnap délután megkerestünk egy ládát. Ilyenkor vicces, érdekes, vadregényes helyekre is eljut az ember, előre sosem lehet megmondani. Most egy világvégén lévő kápolnához vezetett a jel, ami a Duna partján rejtőzött. Találat után a sáros, agyagos parton lecsúszkálva egy elzárt kis partra jutottunk, ahol elszállt minden gondom. Ácsorogtunk, néztük a vizet, a túlpartot, az eget, végtére a hold is előbújt.
Ma reggel pedig ez az idézet fogadott:
„Minél közelebb van az ember a természethez, annál szabadabb és tisztább, mind a gondolataiban, mind pedig a cselekedeteiben.”
Jurij Ritheu
Meghiszem azt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése